Galambtenyésztés

Galambtenyésztés, semmi sem olyan egyszerű.  Összedobsz néhányat, és ha hagyod őket végezni a dolgukat, év végére túl kicsi lesz a dúc.  Ez az egyik út, de van több más módszer.  Azonban egyik módszer sem tökéletes, ezt ne tévesszük szem elől!

Számos tenyésztési módszert alkalmazhatjuk, mindegyiknek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Soroljuk fel őket...

Keresztezés

Egy uszkárt hagyunk párosodni egy uszkárral, és ennek eredménye egy uszkár. Párosítsunk bobtailt bobtaillel, és bobtailokat tenyésztünk.  Akkor is kutyát tenyésztünk ha bobtailt uszkárral párosítunk.  Akkor mondhatni három kutyánk van, még hozzá három különböző fajta, de mind kutyák.

A keresztezés azt jelenti, hogy különböző tenyésztőkből származó galambokat egymás ellen párosít.  Ami a felmenőket illeti, a származási lapon egyáltalán nem találunk rokonságot.  Más szóval, kevés vagy semmi közös genetika nincs bennük.  A keresztezés előnye, hogy átlagosan nagyon energikus galambokat tenyésztenek. Két teljesen különböző fajta génjeinek kombinációja jobb teljesítményt eredményezhet, mint azt a szülők sugallják.  Más szóval, teljes mértékben kihasználja a „heterózis” hatást (az utódok mindkét szülő egy vagy több tulajdonságának átlagát meghaladó hatása).

Hátránya, hogy egy jó pár felfedezésekor, az a plusz vitalitás amitől a pár fiataljait pont jobbak lesznek, nem öröklődik a következő generációra, így az utódokban hatalmas mennyiség selejt keletkezik.

További hátránya, hogy amikor a jó pár már nem ad fiatalokat, jobb abban reménykedni hogy addigra felfedez egy másik part amelyik megfog, vagy sajnos hamar megáll a (minőségi) tenyészet.

Beltenyészet

A beltenyészet definíciója az, hogy vérségi kapcsolatban álló galambokat tenyészt, mint pl. apa x lánya, fia x anya, testvérek egymással, unokatestvérek egymással, stb.  Abszolút feltétel, hogy a kiinduló állatok, vagyis azok, amelyekkel szeretnének beltenyészteni, kiváló minőségűek. Ezzel áll vagy bukik az egész terv.  Hiszen a beltenyésztés révén egyaránt a jót és a kevésbé jót, valamint a rossz géneket koncentrálja ...  Tehát a jó tulajdonságok mellett, még annál jobban a hibák tovább adódnak.  Ezért elengedhetetlen a tenyészgalambok nagyon szigorú kiválasztása. Ráadásul nem minden galamb tolerálja könnyen vagy jól a beltenyésztést. Ahogy az állomány egyre jobban fajtiszta (homozigóta) lesz a különböző tulajdonságok tekintetében, a galambok adottságaikkal, hibáikkal együtt egyre több hasonlóságot mutatnak megjelenésükben, jellemvonásaikban stb., Tudni kell hogy ez idővel némi vitalítás elvesztésével jár, és hosszabb távon nem nem is minden következmény nélkül, különösen a versenyzés tekintetében. A tenyészgalamboknál ez nem jelent feltétlen problémát, éppen ellenkezőleg, de a versenygalamboknál nagyon oda kell figyelnünk a diverzitásra, még a beltenyésztett állományunkon belül is.

Vonaltenyésztés

A (vér-)vonaltenyésztés nekünk galambászoknak azt jelenti, hogy a kezdeti törzsállataink közül találunk néhányat jó örökítési tulajdonságokkal, amelyiket aztán „sorban” tovább tenyésztünk.  Más szóval, mindig ugyanazoktól az ősöktől származó galambokat használunk, amelyekről bebizonyosodott, hogy jó génszerkezetük van ahhoz, hogy remek galamb lesz belőle.

Bármelyik tenyésztési stratégiát is alkalmazunk, a törzs építése során tenyésztési módszerként mindig keresztezést, beltenyésztést és vonaltenyésztést is alkalmazunk.

A cél az legyen hogy egyrészt korlátozzuk az állományon belüli genetikai változatosságot beltenyésztéssel és vonaltenyésztéssel, de másrészt figyeljünk oda a kívülről megfigyelhető jellemzőkre, hogy így a lehető legnagyobb diverzitást tartsuk meg a törzsben.  Könnyen írhatnánk egy egész újságot ezekről a dolgokról. De ez nem a szándék, és részletesebben lehet erre kitérni egy másik, specifikusabb cikkben.  De mindenesetre, függetlenül attól, hogy melyik tenyésztési módszert használja, néhány dolgot mindig szem előtt kell tartania.

Szemek

Amennyire lehetséges, igyekszünk nem párosítani fehér szeműeket fehér szeműekkel.  Ennek semmi köze ahhoz, hogy nem lehetne belőle jó galambokat tenyészteni. Mindennek köze van ahhoz, hogy a fehér szem tulajdonsága recesszív, és ez hosszú távon biztosan nem fog jót tenni a dúcjaink szemszíneinek diverzitásának.  Hiszen a fehér fehérrel mindig fehéret ad, sőt az a tapasztalat, hogy azokkal a homozigóta fehér szemekkel kicsit nehezebb fenntartani a szem minőségét, vagyis elég gyorsan degenerálódnak. Színtől függetlenül kiemelt figyelmet fordítunk a legmegfelelőbb egyensúlyra a szem hűtése és flexibilitása közt.  Ezek a dolgok az írisz vastagságától és méretétől függnek. A háromnegyedtől egész, nem túl vastag íriszekkel rendelkező galambok legjobban teljesítenek a nehéz középtávoktól az egynapos hosszú távú versenyekig (megjegyzés: a cikk írója hozzá fűzi hogy ezt a belga átlagos időjárási viszonyok mellett álapította meg). Átlagosan ezek a dolgok közteset örökölnek, ami azt jelenti, hogy a fekete és fehér szürkét eredményez. Keresztezéseknél ez a nagyobb vitalitás (dúsabb vérellátás) miatt könnyen valamennyivel szűrkébb lehet, miközben a beltenyésztésnél és vonaltenyésztésnél valamennyivel kevesebb.  Ha meg egy fél írisszel rendelkező galambot párosítunk egy teljes írisszel, az körülbelül háromnegyedét fog adni.

Szárnyak

A sebesség fontos tényező a galambászatban.  Repüléstechnikailag egy rövid vállrögzítés gyorsabb és erősebb szárnyverést biztosít.  Egy rövid alkar pedig keskenyebb felfekvési felületetben eredményez.  Minél nagyobb a tartófelület, annál nagyobb a lebegési ereje a galambnak, és annál könnyebben tud a levegőben maradni.  Ennek a nagyobb tartófelületnek azonban jelentős fékező hatása van a sebességre. Attól függően, hogy milyen versenyekre (távokra) gondolunk, megpróbálunk a legnagyobb hatékonyságot nyújtó szárnyakat növeszteni.  Egy kétórás versenyhez még úgymond nincs is szükség felfekvési felületre.  Ez azonban egyáltalán nem volna jó a 8-10 órás vagy annál hosszabb versenyeken.

Bal és jobb

Minden tenyészgalambról jegyzetelem hogy balos vagy jobbos. A bal oldali galambnak a felső farktol (belső) zászlója bal oldalra fekszik.  Egy job oldali galambnál ez természetesen fordítva van.  Ha nagyon odafigyelünk, azt is észre fogjuk venni, hogy a bal oldali galambok általában valahol a dúc bal oldalán, a jobb oldali galambok pedig a jobb oldalon találják a helyüket.

Mint tudjuk, a galamb farka óriási jelentőséggel bír az egyensúly szempontjából, mind hosszirányban, mind keresztirányban. A galamb nem csak irányít vele, hanem repülés közben használja a legelőnyösebb egyensúly fenntartására is. Minél többet kell azonban kiigazítania, annál fárasztóbb feladat ez, és annál több energiába kerül.  A jó egyensúly tehát nagyobb hatékonyságban eredményez, különösen, ha több órát kell repülni.  Szóval nincs szükségünk pávagalambokra.  Még ha jól is repülnének, ez egy domináns öröklési hiba, és ezért semmiképpen nem használunk ilyen galambokat tenyésztésre.  Az erős farok tehát nem lényegtelen.  Ebben meghatározó tulajdonság a farok alján lévő tollak.  Minél távolabbra nyúlnak és minél erősebbek, annál jobban megtámasztják a farkat repülés közben.  A jobb tenyész- és versenygalambjaink nagyon valószínűleg magas pontszámot érnek el ebből a szempontból, ha megnézzük.

Amennyire lehetséges, vegyük figyelembe, hogy mindig bal oldalit jobb oldalival párosítunk össze.  Kétszer jobb is lehetséges, de ha csak két-három generáción keresztül párosítunk bal oldali galambokat egymással, észre fogjuk venni hogy ez jelentős visszaesést eredményez.

Pigmentáció

A pigmentáció gyakran a tollak színének intenzitására vagy "mélységére" utal. Ez árnyalatokat ad a mélyfeketétől a tompa szürkéig, ami egyes források szerint a vitalitáshoz kapcsolódik, bár én személy szerint nem értek teljesen egyet ezzel.  Továbbá lehetőség szerint ügyelünk arra, hogy szélsőséges tulajdonságokat ne párosítsunk egymással.  Nagyon nagyot nem egész kicsivel, és hosszúat nem röviddel. Inkább közel azonos típusú galambokat párosítunk össze.

Minél jobban és szigorúbban válogatjuk ki tenyészgalambjainkat, annál kevesebb kompromisszumot kell kötnünk a párosításnál, és ez mindig sokkal kényelmesebb, mintha sok mindenre a megfelelő átlagot kellene keresni.

Jó és jobb

Mindezek a különálló tulajdonságok, bármilyen kitűnően vagy minimálisan benne vannak egy galambban, nem külön-külön határozzák meg, hogy jó vagy rossz a galamb.  Ha azonban azt feltételeznénk (ami persze utópia), hogy lenne két egyforma képzettségű galambunk, és galamb A több tulajdonságban is jobb eredményt ér el, mint a galamb B, akkor mindenképpen az A galamb elsőnek fog érkezni versenyekről, és végül is ez a lényeg az egésznek.  Mivel a fent említett tulajdonságokat viszonylag könnyű tovább tenyészteni, butaság lenne figyelmen kívül hagyni őket.

Erősítés

Ez is az oka annak, hogy érdemesebb galambokat beszerezni annak függvényében, ami a dúcon van.  Ha sok a fehérszemű a dúcon, győződjön meg arról, hogy ne az erősítés is fehérszemű legyen.  És ezt a gondolkodásmódot alkalmaznunk kell más tulajdonságokra is … vagy tényleg szuper madár legyen.  De azok sajnos nem tömegesen előfordulnak.  Ha mégis, akkor lehet, hogy nem is eladók, és ha igen, akkor biztosan nem átlagos áron.  Csak egy opció marad, és ez az, hogy saját kezűleg tenyésztjük őket.

Remekül felkészítve

Ha minden jól ment, a galamboknak most topformában kell lenniük.  Mérsékelten etetve lettek méregtelenítő keverékkel.  Mennyit kapnak akkor?  A tojóknak napi 15 grammal kell beérniük. Ez hozzávetőleges mennyiség, mert nem mérem.  A hímeknek ez egy kicsit több.  Elég grittet kapnak, mert előfordul hogy ki hagyok egy napot az etetéssel, és akkor még is van nekik mit csípni.

Jód

Az anyagcsere felgyorsítására, és ha szükséges, a pelyhek vedlésének serkentésére, néha egy napra az ivóvízbe adagolhatunk De Reiger Elixirt.  Ez ugyanis jódot tartalmaz.  Tehát fertőtlenítő hatású is.  Nem mintha erre azonnal szükség lenne, mert az állatok egészségileg teljesen rendben vannak.  Valójában elég egyértelmű dolog: csak üldögélnek, és akinek már ez is nehéz lenne egészséges maradni …

A jód aktiváló, fertőtlenítő hatású, de a bélflórára viszont nincs jó hatással.  Ezért, ne felejtsük ezt utána vissza szintre hozni.  Ezt megtehetjük Biograde joghurttal, akkor egyben kapnak egy kis állati fehérjét is, vagy egy jó probiotikus porral.  Olyan por kapható, ami a galambtestben előforduló Sallivarius baktériumot tartalmaz.  Más laktobacillusokkal ellentétben ezek a baktériumok bélfalhoz tapadnak, és ott szaporodnak.  Ma már köztudott, hogy a tökéletesen működő bélflóra nagymértékben előnyös mind az emberek, mind az állatok általános egészségi állapotának.

Elegendő takarmány

Gondoskodunk arról, hogy a párosítási dátumig teljesen telítődjenek, mintha versenyre mennének.  Sem a tojók, sem a hímek nem éhesek vagy szomjasak ilyenkor, csak egymással vannak elfoglalva.  Van ritka kivétel, de a jól felkészült galambok általában nehézségek és jelentősebb problémák nélkül párosodnak.

Miután össze lettek rakva, a tenyészhelyükben történik az etetés, és naponta egy kis friss grittet is kapnak.  A hajtó hímek alig hagynak esélyt a tojóknak hogy egyenek, nem is beszélve a gritt csipegetésről, és mivel a fiókák minősége már a tojás minőségével kezdődik, nem lenne ajánlatós hogy csak ilyen keveset tudnának szedegetni egy kis magot, ráadásul rendszertelenül.  Ugyanez vonatkozik a grittre, és így a tojás kalciumellátására is.  Az etetés a tenyészhelyeken a tojások lerakásáig folytatódik.  Ne feledjük azt is, hogy a vadászó hímek nem feltétlen a táplálékra gondolnak, pedig pont napi három-négy gramm plusz zsírt égetnek ebben az időszakban.  Egy kis nassolás vagy földimogyoró meg van engedve.

Korlátlan tenyésztakarmányt kapnak az első tojás lerakásáig.  Magas fehérjetartalmú gabonát és magot tartalmaz ez a keverék.  Mindent meg kell enniük, mielőtt friss takarmányt adagolunk.  Fontos, hogy a galambok a tenyésztés során optimális kondíciót tartsanak fenn.  Ezt nagyon könnyű takarmánnyal tesszük.  Tenyészgalamboknak gyakorlatilag nincs energiájuk, főleg enyhe időben.  Ha nem figyelünk oda, hamar kövér libák lesznek, a kövér sportolók pedig sosem teljesítenek …

A fészken

Tenyésztés idején is napi kétszer etetünk, de a közös etetőben.  Nagyon szigorúan ellenőrizve!  Ha valamelyik a fészken marad, vagy amint egy galamb visszarepül a fészekbe, azonnal megállítjuk az etetést.  Gritt, naponta kétszer friss víz és egy jó ásványi keverék mindig rendelkezésre áll.  Hetente kétszer-háromszor fürdetés, és így kibírják amíg ki nem kelnek a fiatalok.

 

(Forrás: De Duivenkrant, Eddy Noël)

 

Oldal: Galambtenyésztés
Bényei Belga Dúc . . . 2007 óta ! - © 2008 - 2024 - belgagalamb.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat