Oscar, Maurice Delbar (Ronse, Belgium)                                                                   & Maurice “Mick” Delbar (Oeudeghien, Belgium)

 

Hosszútávon versenyző legendák története:

Oscar, Maurice & Mick Delbar

Maurice Delbar, állítólag egy szótlan ember volt, de ami sokkal fontosabb, az ő idejében a legsikeresebb hosszútáv versenyző volt (1935-40).

Egy verhetetlen hosszútávfajtát tenyésztett, amelynek eredményei hasonlóak voltak mint a Bricoux vagy Duray galambokké. 

Teljes mértékben uralta a Pireneusok versenyeit, és a galambjai ellenálhatatlan rohanásban rendet tettek az élvonalban.  Sosem ennyire győzte le valaki a versenyeket, mint Delbar az 1935-1940-es időszak alatt.

A legerősebb ellenfelei olyan bajnokok voltak akik ugyanúgy Delbar származású galambokkal versenyeztek.  Berlengee, Dath, Delvinquiere és Dusarduyn tiszta Delbar fajjal álltak csatában, de voltak sokan akik keresztezett galambokkal is próbálkoztak.  A Delbar galambok annyira nagyszerűek voltak, hogy körülbelül mindennel sikeresen keresztezhetőek voltak, de főleg Janssen galambokkal.  A háború után, főleg hollandok és németek alkalmazták ezt a lehetőséget, természetesen nagy sikerrel. 

Maurice Delbar (jobb oldal) és fiai (Maurice "Mick" 2-dik balról) 

Delbar a “jó fej” példája volt, egy széles vállú, egészséges megjelenésű sportfigura.  Sziklaszilárdságot sugárzott ki belőle, a magas alakjával, karakteres fejével és izmos nyakával.  Miközben textilfestő manufaktúrát vezetett, inkább azt gondolhattuk volna hogy profi kerékpárversenyző vagy marathonfutó.  Tudta hogyan kell mérsékelten élvezni az élet ajándékait: nyáron galambászkodott, télen vadászott (inkább öreg kandisznóra mint fácánra ..)  Az Ardennek vadászai őt egyiküknek tekintették.  Volt neki nagy karabély gyűjteménye, és kíváló mesterlövész volt!  De visszatérünk a galambjaira, amelyek három szempontból kitűntek: gyönyörű szemek, sosem látott - oly tökéletes - torkok, és bikaerő.  Ezen kívűl egyébként egyszerű állatok voltak, nyugodt természetűek, nem is annyira kifinomult mozgásúak, olyanok mint zokniban járó medvék akik az erejükkel nem tudnak mit kezdeni.  Mégsem nagytestűek voltak, és nem az aerodinamikus formában rejlett az erejük.  Akkor már inkább kis testépítőkre hasonlítottak, és kíválóan tudták elosztani az energiatartalékokat.  Kosárban mindig kerülték a verekedést, inkább közel mentek étel-italhoz, és egy szárnyra feküdtek, lehetőleg egy picit aludtak inkább.

Szemek, izmok és acél idegek – lám a Maurice Delbar titka.  A galambjai tisztán a vérmességükre és kitartásukra hajtottak.  Szakszerű megetetés és jó kipihenés után, a erejüknek egyszerűen nem volt vége.  Mondhatnánk azt is hogy kis mozdonyok voltak, vagy ismét említsük a kerékpárversenyzőt, aki szembeszélben küzködve rákényszeríti a többieket követni a kegyetlen tempót.

Dax 1935.  Delbarnak 4 országos helyezése lett az “Entente Belge”-ben: 2., 7., 11. és 13..  Sok ellenfél úgy gondolta hogy jól teljesített, de ezt az eredményt meglátva, rendesen meglepődtek.  Aztán következett az intermegyei Angouleme:  három galambot küldött, 1., 2. és 3. lettek.  Ők voltak az egyetlenek amelyek vissza tértek az eresztés napján, nyomasztó meleg időben és ráadásul nagyrészt erős szembeszélben.  Úgy tudjuk, hasonlót soha senki nem teljesített.  1937-ben, az országos Narbonne versenyre (Földközi-tenger mellett) 6 galambot küldött, testvérek és féltestvérek.  A faj felépítésénél, nem vette figyelemben a kort és a rokonságot, szóval beltenyészet volt Janssen módjára.  Az eredménye ?  1600 galamb vett részt, és Delbar foglalta az 1., 2., 4., 5., 9. és 18. helyet.  1938-ban 6 galambot küldött az országos St-Vincent-ra (Entente Belge): 1., 3., 5., 13. és 14..  Legendás Ferdinand Schul (Roosendaal), az annó legerősebb Holland fondversenyző panaszkodó mondása: “Istenem, ezek szerint a mi galambjaink csak arra jók hogy les**ják a tetőt ?! …  Bocs a csúnya kifejezést, de ez a Delbar szőröstől-bőröstől felfal minket !”

A háború után, Mauricenek ugyanazok a híres, szűk körben beltenyésztett galambok voltak.  Hector Berlengee, aki nem tudott galambokat megmenteni a háborúból, már 1944-ben kapott Delbartól 20 fiatalt, és ki is válogathatta!  1949-ben, Berlengée nemzetközi Barcelona győztes lett, és “Blauwe Berten” szülei tiszta Delbarok voltak …

“Berten” anya teljes testvére volt a Jan Aarden (Steenbergen) faj törzsanyának.  Aarden párosította a Delbar származású törzsanyát egy Deguffroy (Wingene) hímmel, amely Charles Vanderespt-en keresztül végül is ugyanúgy Delbar vér volt.  A legjobb fiatal amit Jan Aarden ebből tenyésztett 1945-ös volt.  Aarden összepárosította “De Zieke”-vel (“A Beteg”), egy máshonnan származó Delbar hím (Tiestje Stok, Halsteren).  Ők lettek a “38”-as és “49”-es nagyszülei.  A harmadik Delbar származású törzsgalamb a Steenbergen-i állományban, L. Dekkers-tól jött (Etten, NL).

De a Delbar vér nem csak Aardennál hozta a sikert.  Zeeland megyében voltak Staf Dusarduyn (Groede) és Bram van Gijs (Breskens), ők sűrűen láttogatták meg Delbar-t, és hoztak onnan bőségesen.  Főleg Staf csodákat tett vele:  háromszor 1. Országos Dax …  De voltak még példák Delbar nagylelkűségéről, ő mindig gondolt a szerényebb sporttársakra.  Nem tudott nemet mondani.  Ha jól belegondolunk, egy fajta Robin Hood volt: ő úgy vélte hogy aki anyagilag jól áll, annak osztani kell azokkal akik nem olyan szerencsések.  Az utóbbiak szereztek galambot jelképes összegért, sőt, néha ingyen. Egy nemes úriember, jó értelemben!

1947-ben, hivatalosan Országos Belga bajnok lett, hosszútávon és nehéz hosszútávon.  Majd 1948-ban, következett 2. Országos St-Vincent Liege, az északnyugati szél ebben nem tudott akadályozni.  Az akkori időkhez képest, jól is keresett vele … de az utóbbi győzelem majdnem halálos balesetet okozott.  Michel felrohant gyűrűt levenni, a meredek falépcsőn, kopott, csúszós lépcsőfokok …  Mick apját megtalálta, a lépcső alján, galambórával a kezében.  Szerencsére, a mester túlélte, és közben tudjuk hogy még hosszú időre.   

Abban az időben, a két legjobb galambja a "Bon Bleu" és a fia "Ballon" voltak. Mégis, szinte jelképes összegért mások szerezték meg a “Ballon” lánytestvérét.  Albert Baekelandt dúcán (Wakken falúban hentes, Nyugat-Flandria), összepárosítva "De Steek"-el (Huyskens-Van Riel), 2. Nemzetközi Barcelona anya lett.  “Ballon” másik lánytestvére, össze volt párosítva “Rode Barcelona”-val (Danhaive, Basecles-BE), és ebből lett a “700”, egy vörös tojó, és egy kovácsolt lánytestvére.  A kovácsolt tojó Delbar 1. Országos Angouleme anya lett, 6.000 galamb ellen.  Ez a győzelem a szezon végén született, szeptember 1.-én, és 1959 vagy 1960 volt. 

                                     "Ballon" 52-4116487

A "700" meg Bricoux-Delbar keresztezés volt, egy óriási kombináció!  Ugyanakkor, Delbar-Janssen keresztezések is hasonló sikerrel jártak számos bajnok dúcán, különböző országban, de főleg Hollandiában.  Igazándiból könnyebb volt mint Bricoux-val, mivel sokkal több kimagasló Janssen galamb volt forgalomban.

Honnan jött a verhetetlen Delbar származás ?

Nem az égből pottyant le.  A verhetetlen hosszútávfaj forrásához, több mint 100 évet kell vissza menni az időben.  Az első világháborút megelőző éveiben volt, a Valon Jolimont faluban, hogy doktor Bricoux rákészült megverni az összes ellenfeleit.    Ugyanakkor, valahol a Flamand Ardennekben, Oscar Delbar első lépéseit tette a galambászatban, arra nem gondolva hogy a neve még valamikor világhíressé vállik.  Oscar, aki amúgy 83 évig élt, 70 fölött rendelkezett egy kimagasló maratonosról: “Blauwe Vier”, Párizs fölött az egész környék félelme.  Odáig jutott a dolog, hogy Oscar benevezte a csúcsgalambját St. Vincent-ra, amit akkoriban még teljes nevével feltüntették a versenyprogramra: St. Vincent de Tyrosse.  Ez 1913-ban volt, közvetlen az I. világháború előtt.  A "Blauwe Vier" 4. Országos lett, és talán annál szebbet teljesített volna, ha nem jött volna a háború.  A háborús évek alatt tenyésztett belőle.  De sajnos a németek figyelmében jutott Delbar tevénykedése.  Egy rossz napon 1918-ban, egy katonai jármű megállt az ajtó előtt, és felpakolta az összes galambot, majd elvitte Németországra.  Abban a pillanatban, senki nem hitte hogy valaha egy tollat is látnának vissza belőle.

Apa és fia Delbar bizony nem hagyták annyiba.  Akár a pokol kapujában, de elhatározták hogy amit elraboltak tőlük, azt vissza haza fogják hozni.  November 2018-ban, rögtön a fegyverszünet után, felvették a kapcsolatot a Rheinlandban lévő szövetséges erőkkel, és csodálatos módon 6 tojót találtak vissza, köztük de “Blauwe Vier”-nak 5 lánya.  Keresztezték őket Depreter (Putte) galambokkal.  Putte egy olyan régióban található (Koningshooikt, Lier, Hallaar …) ahol a hagyományok szerint a legjobb galambok jöttek a világra.  Depreter állítólag Karel Wegge és Simon Frank (Hallaar) galambokat tartott.  Ha ez igaz volt, és a jó galambokból voltak, akkor mindenképpen előrevitték a “Vier” utódjait.  Ronse még más létfontosságú galambokat várt: Az erős versenyző Moreels-től (Brüsszel), Frans Deloof faj (Gent-Ledeberg), és a környékbeli D’hondt (Gavere) galambok.  Több erősítés jött egy pár évre rá: két kitűnő tenyészgalamb A. van Oppens-tól (Ronse, Portois-Rasson faj), és egy Valeer Portois-tól.  

Hogy ki volt Frans Deloof, és honnan jött, azt senki nem tudja jobban mint a Sas-van-Gent-i veterán Gust Marquinie aki a I. világháború előtt számtalan alkalommal cserélt vele galambokat.  Frans tiszta De Ridder galambokat tartott (Wegge-De Herdt vér, Dendermonde), Julien Cominne Leers-Nord polgármesteré (Vandevelde-Wegge-Fache), és Paul Sion is jelen volt rendesen.  Frans baromfi minőségellenőrzést végzett.  Jó barátai voltak Jean Heyvaert (Opwijk) és Henri Christeijns (Beveren-Oudenaarde), akik mindkettő Wegge galambokat tartottak, és Depuydt (Aartrijke, Moere és Devriendt közelében .. !)

Mint látjuk a fentiek alapján, Maurice Delbar többé kevésbé ugyanazokat a vérvonalakat hozott össze mint Dr. J. C. Bom és Dr. Bricoux.  Mindent összevetve, Karel Wegge az az ember, aki elhagyhatatlan jelet hagyott az egész 20-dik évszázadnyi maratonfajra.  Bár később kifejezetten beltenyésztő lett Delbar, eleinte viszonylag sokat keresztezett.  Főleg Eduard Rasson (Espierres) és Jef Portois (Ronse) galambokkal.

A 20-as években volt egy kíváló tenyésztojója, a “Princes”, a "Bordeaux" hím lánya, amely nagy előnnyel győzött egy nehéz intermegyei versenyen.  “Bordeaux” fia, "Prinses" fészektestvére, ezen a versenyen második lett. Lehet még egyértelműbb?  A "Prinses" Maurice-nél “arany tojásokat” tojt.  Delbar még mindig keresztezett: Hector Desmet, Charles Vanderespt, és Oscar Devriendt.  A flamand névvel rendelkező francia galambász Felix Van Outryve (Roubaix) is külön említést érdemel.  Delbar megkapta a híres “St. Vincent” lánytestvérét.  A “St. Vincent” “Villa” becenevet kapott, mert nemzetközi 1. helyen végzett ebben a Pireneus versenyben, és a fődíj egy nagyvonalú villaház volt.  Még is különb mint egy szőnyegverőt vagy egy törülközőt nyerni …  Maurice mindig állította hogy ez a Van Outryve galamb eleve Delbar vérból származott: voltak idők hogy többet Franciaországon versenyzett mint Belgiumban ...

Még egy pillanatra visszatérve Valeer Portois-ra, és az ő 67-4034217 galambja: megnyerte az 1. Országos  Brive 1972, és 5. Nemzetközi San Sebastian 1972.  És Opsomer-Merlier (Maarkedal), 80-4321030 unokájával nyerte az 1. Országos "Argenton", 2141 résztvevő galamb ellen.

Hasonlóan Huyskens-Van Riel-hez 20 évvel később, Maurice Delbar-nak 1928-ban egyszerre 2 tenyészpár volt amely sorban adta a bajnokokat.  Ők voltak azok: 
1) "Wittepen" 26-2204993, 
2) "Goede Kweker" 28-4199357, 
3) "Prinses" 25-21111418 és
4) Wittepen tojó "Depreter" 28-2523831.
"Goede Kweker" (2), egy fia volt (1) és (3)-nak.
Nagy bánatára, Maurice (1) és (3)-ból nem tenyésztett egy tele dúccal (amit viszont megtett (2) és (4)-el).  Ha a két párból teljes gőzzel tenyésztett volna, és a fiókákat keresztezte volna, akkor évekig sorban mindenkit leteperhetett volna az országos versenyeken, hasonlóan az emlékezetes 1937-es Narbonne-hoz. 

Mert ezekkel a galambokkal egyszerűen nem lehetett versenyképes lenni.  Abból a négy tenyészgalambból, két hím és két tojó, a Delbar faj szilárd alapja, csak egy versenyzett.  A többi sosem látott belülről kosarat.  "Wittepen" 26-2204993 volt a volt-versenyző.  Valószínűnek tartják hogy szép tiszta vérvonala volt, mert a testvérei “Jabot", "Witoger", és "Witteneuze" mind nagy bajnokok voltak.

Delbar hat híres hímjei

"Goede Kweker" 28-4199357 és Wittepen tojó "Depreter" 28-2523831-ból hat hím és három tojó lett, egyik job mint a másik.  Soroljuk: 

"Kleine Blauwe".  Maurice rövidebb távra tartotta, amikor látta hogy Párizs alatt még jött mint a nyíl.  Hector Debou 1968-ban ugyanazt csinálta, amikor meglepetésére a “San Sebastian” galambja egy óra előnnyel megérkezett azon a forró spanyol versenyen.  Ez nem véletlen a “Kleine Blauwe” utódja volt (keresztezett “Kleine Blauwe” Delbar, Depoorter-el (Deerlijk): Angouleme 6., Bordeaux 5., Dax 13., Bordeaux 2., Pau intermegyei 2., Bordeaux 2., 1935-ös Bordeaux nemzetközi Belgium-Hollandia 5..  Utóbbi versenyen 2456 galambból aznap 6-an értek haza.  Naposan forró, szembeszél. Most már érdekes említeni hogy kié volt a többi öt érkező.  Charles Vanderespt (Oostende) akkor nyerte meg első nemzetközi versenyét, a fakó hím "België-Holland" névre hallgatott.  Jules Vermaut (Wevelgem), aki fiatalon meghalt és a Labeeuw és Vanbruaene dúcok alapítója volt, második helyen végzett.  A többiek: Cattrijsse, Depuydt és Duguffroy.  Kamiel van den Abeele (Astene), aki ugyanúgy Delbarral cserélt már, valahol a fentiek után végzett.  Onnantól, Maurice kemény hosszútávban kezdett bele. 

“Biarritz”, egy kék hím.  Mielőtt részletekben folytatjuk “Biarritz”ről, picit hasonlítunk egy másik hires Delbar hímmel, a “Kleine Lichte” (amelyre mindjárt külön is kitérünk).  Egész Belgium és Hollandia évekig nagy csodálattal beszélt a “Kleine Lichte”ről, kétszer 1. Országos St.Vincent győztes.  A fiókáiért a legmagasabb árakat fizették.  Pedig nem kétségtelenül ő volt a legjobb tenyészgalamb (annak ellenére hogy mindig a legjobb tojókkal volt párosítva), viszont tudjuk hogy Delbar kedvence volt.
Ha nem vesszük figyelemben az érzelmi részt (a “Kleine Lichte” körül létező áhítást), és csak a teljesítményeket nézzük, olyan benyomást kelt hogy a "Biarritz" és a "Dax" (1. Nemzetközi Narbonne, róla is folytatjuk majd) nem voltak rosszabbak mint a "Kleine Lichte".  "Biarritz", beltenyészetből 3 csodamadarat adott, mind 1937-ben.  Egy Adolphe Plisnier-hez ment, a Banque de Bruxelles elnöke (Waterloo).  A második Hector Berlengée-hez költözött (a Kelet-Flandriai Aspelare falu polgármestere, egy óriási vörös bikákat tenyésztő mezőgazda).  A harmadik Charles Vanderespt-é lett (Oostende). Maurice, aki előszót adott az 1945-ös árverésen Kortrijkban, az utóbbiról azt mondta: "Ő tudja hogyan kell a legjobbat kihozni belőle".
És valóban. Charles párosította Biarritz fiát a fentiekben említett "België-Holland" fakó hímjének egyik lányával.  Ezzel épített egy olyan Delbar hosszútáv törzs, a saját fajtája keretében (főleg Vandevelde, Oudenburg), amely évtizedeken át helyt állt a tengerparton lévő erős ellenfelekkel szemben.
És a “Dax"?  Oger Delvinquiere, Doornik közelében lévő Blandain falu polgármester-hentese, kapott belőle hímet, amely apja lett az 1949-es 2. Nemzetközi Barcelona-nak.  Ebben a versenyben, az 1. díj Berlengée-é volt, “Blauwe Berten”-el, egy tiszta Delbar.  Versenyzőként, "Biarritz" Párizs alatt maga a lustaság volt!  Csak nagyon nehéz versenyekben előfordulhatott hogy a gumigyűrűje belekerült az órában.  Így 7. lett egyszer az Orléans versenyen (olyan forró idő volt hogy a verebek leestek a tetőről …).  A csodálatos testvéreihez képest, ő csak két díjat hozott ezen kívül: Dax 7., Biarritz 1..  A Madrid versenyre sosem nevezték be, ott talán nyerhetett volna előnnyel.  "Biarritz" nagyobb és erősebb építésű volt mint a többiek.  Ritkán találkozik az ember ilyen galambbal.  Egy jó tojót hozzá tesszük, és tele lesz a dúc bajnokokkal.

“Dax” egy fantasztikus, halványan kovácsolt fehér csapos hím volt, együtt a testvére Barcelona-val talán a legszebb és legfajtisztább hím.  A legendás fondgalambok közül, a Delbar “Dax” galambját biztosan a legmagasabb rangba kell sorolni.  Dax volt az, aki a 2. Díjat nyerte az 1938-as Olimpiádon (Godesberg, Németország).  Kár hogy Henri Baré (a hires “Kleine Geschelpte” és “Biarritz” képek készítője) a Daxot sosem fényképezte le.  Sorolunk némi eredményt: Dax 2., Dourdan 6., Poitiers 4., Dax 14., Bairritz 3., Doublage országos 10., Narbonne, országos és nemzetközi 1., St. Vincent 2.  "Dax" utódjai egész Európán keresztül vannak szét osztva.  A többször ajánlott magas összegek ellenében, Maurice sosem akarta eladni a Dax-ot.  A Delbar dúcon halt meg, az 1945-ös télen. 

"Bariolé", volt a régi 19-61035 gyűrű hordója, pedig 1932-ben született.  Egy hím volt, de tojó fejjel.  A “Dax” és a “Bariolé” szemük, kifejezésük és felépítésük szinte egyforma volt, csak más színnel.  A legjobb eredményei: Bordeaux 16., Angouleme 21., St. Vincent 21., Narbonne országos és nemzetközi 2., St. Vincent 13., St. Vincent 21.  Több bajnoknak lett országos győztese “Bariolé” utódjaiból.   

“Barcelone”, egy csodálatos “vas testű” kék fehér csapos, az egyik legszebb valaha létezett galamb ?  És tehetséges !  Többek közül Barcelona 4., Bordeaux 30., Biarritz 2., Lourdes országos 14., Pau 9., Biarritz országos 9., Narbonne országos és nemzetközi 4., St. Vincent 12., stb.  

"Kleine Lichte" 32-4293562, a hires galamb amely Delbár emblémája lett.  Lett vagy 17 éves, és azt hogy pontosan hány fia és lánya lett, azt már sosem fogjuk tudni.  1950-ben, még minimum 50-60 gyereke életben volt.  Sorban ők is törzsgalambok lettek, azokon a dúcokon ahol megvették vagy megkapták őket.  Jan Aarden volt az egyik.  A Delbar faj tovább él a Steenbergen-i fajban, amely ezeken a galambokon alapult: az Oomens-De Weerd (Breda) ’45-ös törzsgalamb, a "Zieke" (Stok), és egy C. Dekkers (Etten) hím. Az Oomens-De Weerd galamb “Kleine Lichte" unokalánya volt, és a Duguffroy testvérek (Wingene) által, egyben "Biarritz" leszármazottja is.  Ezek a "Kleine Lichte" főbb eredményei: Bordeaux intermegyei 12., Angouleme 10., Chateauroux 10., Angouleme 2., Biarritz 17., országos 9., és végül a sok St. Vincent díjazás: 1., 1., 2., 3., 4., 10. !  Az egyik St-Vincent győzelem országosan 2 óra 10 perces előnnyel sikerült.  Verseny után, Delbar röviden fogalmazta: “Íme az ország legjobb galambja”.

6x félelmetes minőség és eredmények.  És hangsúlyozzuk még egyszer, hogy itt csupán 2 tenyészpár utódjaiból rangsoroltunk ! 

Az után hogy körbeírtuk a csodahímeket, érdemes közelebbről megtekinteni a Delbar tenyésztési politikát.  Milyen tojókkal keresztezte őket, és mi lett az eredménye ?  Nem kétséges hogy ilyen galambokkal akárhogyan magas volt a siker esélye, de aki egyszer ilyen galambokkal rendelkezik, még könnyebben rokontenyészt, és jelentősen magasabb sikeraránnyal mint akármilyen keresztezéssel.  Az apjánál megszerzett tapasztalatot észben tartva, Maurice általában viszonylag idős tojókkal keresztezett, amiről már tudta hogy jó fiókákat adtak.  A legjobbakat itt soroljuk:

A briljáns Delbar tenyésztojók

Az 1934-es szűrke tojó, amelyet Delbar megvette egy bizonyos Alexander Chardon árverésén, és ez Haine St.Pierre-ben történt.  A tojó Chardon "Vieux Gris" (1928-as) hímjéből volt, pározva Deschrijver (Roux) öreg tenyésztojójával, lényegében mindkét oldalon Bricoux vérvonal.  A Chardon szűrke tojó “Kleine”-vel volt pározva, és kíváló fiókákat adott.  Ennek a párnak az egyik lánya össze lett rakva "Goede Grijze"-vel, egy 50% Bricoux galamb. Ebből lett az egyik legjobb háború utáni maratonos Spanyolból, a hires "Grijze", Hector Berlengée (Aspelare).

 
De "Fijnen" lánya, amelynek apja “De Fijnen” Gebr. Duguffroy-é volt (Wingene) és ő pározva volt egy Wandje Rasson (Espierres) tojóval.  Rasson mezőgazda volt, és egy nagy maraton bajnok.  Julien Commine-tól szerezte a jó anyagot .. (Leers-Nord polgármestere, Franciaország)

Az 1932-es “Lichte Petit Bijou", amelyet Delbar francia barátja Felix Van Outryve-től kapta meg, és ő egy testvére volt Van Outryve “Villa" csúcsgalambjának.

“Delouvroy dúc jó tenyéstojója”, közelben lévő dúcról jött (Ronse), és ennek a kék színű tojónak szinte akkora teste volt mint egy kisebb tyúknak.  Delbar egy Kortrijkban lezajló árverésen vette meg, 9 évesen.

Camiel Van den Abeele 2 tojója, amelyek Astene helységről jöttek (Deinze mellett), ahol lakott ez a hires maratonos, a mindennapokban tehéngazda.     

A sztori folytatódik hamarosan 

 

 

  Május 2019 - Maurice Delbar mesél ...

 

Oldal: LEGENDA: Maurice Delbar
Bényei Belga Dúc . . . 2007 óta ! - © 2008 - 2024 - belgagalamb.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat